Ha ugyanis a gyártók ragaszkodnának a friss eperhez, akkor a világon csupán minden hetedik ember részesülne a valódi eperből készült joghurt élvezetében. Belegondolt már abba, mikor az eperjoghurtját szürcsölgeti, hogy valójában mit is eszik? Ha igen, ha nem, valójában csak az érzékeit csapja be a joghurttal. Mégis mitől eper ízű az epres joghurt, az epres csoki vagy az epres rágógumi? Írásunkból minden kiderül

„Az eper ízt valójában egy ausztrál fafajta fűrészporából nyerik főzéssel alkohol és pár titkos összetevő hozzáadásával" – derül ki többek közt Hans-Ulrich Grimm „A leves hazudik – Az ételek szép új világa" című könyvéből. Ha picit változatnak a recepten, a keverékből akár málna-, kakaó-, csokoládé-, vagy vaníliaaroma is válhat.

A citromsavról se legyenek hiú ábrándjaink. Valószínűleg sokak eszébe jutott már, hogy a gyári munkások sem facsarnak éjt nappallá téve citromot, hogy aztán belekerüljenek az üdítőkbe, kekszekbe, jégkrémekbe. A mai citromaromát egy penészgomba fajta váladékából nyerik laboratóriumi körülmények között.
Vagy: az ízgyártók ricinusolajból őszibarack-aromát hoznak létre, s egy földben élő gombából pedig kókuszaromát. Adja magát a kérdés, mégis mi kerül az élelmiszerek csomagolásán a címkékre? A válasz „természetes aroma hozzáadásával készült", hisz a fa, a gomba, a ricinus elvileg mind természetes eredetű.

Az adalékok születése

A kiegészítő anyagok feltalálása a századforduló előtti időkre tehető. Julius Maggi 1886-ban készítette el első „zacskóslevesét", melyet a saját maga tervezte kis üvegcsékben árult. Nem sokkal később Karl Knorr is előállt levesporával, Rudolp Oetker sütőport „sütött ki", Wilhelm Harrmann nevéhez pedig a vanillin kötődik. Elsősorban azért volt szükség ezekre a modern élelmiszerekre, mert a gyárakban munkások tömege dolgozott éhbérért, akik jól akartak lakni olcsón.

Felülvizsgálják az adalékanyagokat

Az élelmiszergyártó cégek alkalmaznak olyan anyagokat is – amelyek akár allergiás reakciókat válthatnak ki –, ennek ellenére nem kötelesek a termékükön feltüntetni. Ilyenek azok az adalékok, amelyek az aromák vivőanyagaként szolgálnak. Például a gumiarábikum (ismertebb nevén arabmézga), amit az élelmiszeripar szirupokhoz, gumi-, illetve pillecukrokhoz használ fel. Hasonlóan nincsenek a publikált összetevők sorában az enzimek. Feladatuk a rejtett ízforrások feltárása. Létezik olyan, ami a húst puhítja, de akad olyan is, ami segíti a marcipán optimális állagát megőrizni.

„A tudomány fejlődésével mind jobban előretörtek az olyan adalékanyagok, amelyeket a laborvizsgálatok veszélyesnek találtak. Egy angol kutatás szerint az azo-színezékek és a Nátrium-benzoát együttes jelenléte a gyerekek hiperaktivitását eredményezheti, éppen ezért a dánok ki is vonták a forgalomból a főként üdítőitalokban található anyagokat. Nem véletlen az sem, hogy az Európai Unió éppen most tűzte napirendre az adalékanyagok listájának felülvizsgálatát.
 
Túl sok ugyanis az engedélyezett anyag (körülbelül 1500), amelyek egyenként esetleg nem veszélyesek, de együttes hatásukat komoly elemzések hívatottak eldönteni" – nyilatkozta a Vasárnapinak dr. Dömölki Lívia. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület munkatársa hozzátette: a magyar ellenőrző rendszert a közelmúltban átalakították, s megalakult az Élelmiszerbiztonsági lánc szervezet, mely 5000 tagot számlál.

Gyakran okoznak betegségeket

A Levegő Munkacsoport Országos Környezetvédő Szövetség adatai szerint „a káros anyagok hetven százaléka táplálék révén jut szervezetünkbe. Az E-számmal jelölt adalékok bizonyos részével kapcsolatban felmerült, hogy károsítják az egészségünket. Legnagyobb kockázatot a mesterséges édesítőszerek (E-950-952, 954), a tartósítók (E-210-219, 249-252) és az ízfokozók (E-621) jelentik". Az édesítőszerek piacát az aszpartam és a szacharin uralja, együttes felhasználtságuk közel kilencven százalékos. A gyártók előnyben részesítik ezeket a szereket a cukorral szemben, mivel jóval olcsóbbak. Az aszpartam (E-951) bizonyítottan tönkreteheti az agyat, a látóideget, a központi idegrendszert, s szívritmuszavart is okozhat.
Amennyiben hőmérséklete meghaladja a 25 Celsius-fokot, az aszpartam szétbomlik – ha teába tesszük, ez történik –, majd a benne lévő anyagok a szervezet elsavasodásához vezetnek. Utóbbi anyagot összefüggésbe hozzák a sclerosis multiplex-szel is. A szacharin a legrégebbi édesítő, csaknem száz éve ismerjük. Körülötte egyelőre csend van, s lekerült a rákkeltő anyagok listájáról. A tudósok egy része azonban ma is szkeptikus a rákkeltő hatását illetően; eddig sem bizonyítani, sem cáfolni nem sikerült megnyugtatóan.
Ne feledjük, hogyha egészséges élelmiszereket választunk a boltokban, akkor három kifejezést kell keresnünk (reform-, natúr és a bioélelmiszerek), igaz, ezt követően garantáltan mélyen a pénztárcánkba fogunk nyúlni.

Mit is szeretünk az ázsiai konyhában?

Az umami az ötödik alapíz az édes, savanyú, sós és keserű mellett, azonban nincsen saját íze. Természetesen fordul elő az umami a paradicsomban, a parmezán sajtban és a japán konyhában használt kombu nevű barnamoszatban. Az ázsiai konyha úgy használja az umamira hajazó ízfokozó adalékanyagot, mint mi Európában a sót és a borsot. Pedig a legújabb kutatások szerint a Na-glutamát allergiát, sőt, idegi elváltozásokat is okozhat.„Az eper ízt valójában egy ausztrál fafajta fűrészporából nyerik főzéssel alkohol és pár titkos összetevő hozzáadásával" – derül ki többek közt Hans-Ulrich Grimm „A leves hazudik – Az ételek szép új világa" című könyvéből. Ha picit változatnak a recepten, a keverékből akár málna-, kakaó-, csokoládé-, vagy vaníliaaroma is válhat.